Sziasztok. LifeisKillingme vagyok, és ez az első olyan bejegyzésem, ami a téma gyakorlati részével foglalkozik. Elmúlt heteimben, hónapjaimban, éveimben, szart se csináltam. Elfoglalt az hogy gyűlölöm magam, hogy gyűlölök mindent, elfoglalt hogy nem merek megszólalni, mert attól félek hogy mindenki megutál. Féltem élni, féltem ránézni valakire, féltem mosolyogni.  Néztem a padlót, s néha benyögtem valami vicceset – én vagyok a „vicces  srác”

Természetesen ezek még mindig megvannak, de az utóbbi két hétben próbálkoztam ezen változtatni. Talán jó úton haladok, nem tudom – de pl a hirtelen rám jövő rosszkedvvel csinálnom kell valamit, mert ez így nem működik. Na majd később! Katt a továbbra!

Nagyon nehéz kitűnni a tömegből, még akkor is, ha esetle olyan valakit ismersz meg, aki 100% hogy hozzád illik. Az egész társadalmat a mai piacorientáltsággal tudnám összehasonlítani: Minden ember egy adott termék, amit valaki vagy megvesz, vagy nem. Szükséges hozzá maga az alany, az ár, a helyszín, és a promóciós eszközök – ezáltal információk, lehetőségek és az ehhez tartozó folyamatok. Vegyünk példának egy személyt: Rossz a csomagolása, és mivel kissé zárkózott, nem kap a vevő róla közvetlen információt. Nincs ráírva, hogy milyen tulajdonsággal rendelkezik.. amolyan zsákbamacska. Minek venné meg valaki? Tovább megy, keres másikat aminek mai kornak megfelelő seggkinyaló kinézete van, közvetlen információt kap róla, majd viszi. A zsákbamacska pedig ott marad a polcon, holott a rejtett tulajdonságok mind egyeztek volna a vevő igényeivel. Többet ért volna…  S az sem jut sok ember eszébe hogy ami nincs kibontakozva, vagy törött, javítható és sokkal többet fog érni mint a  „megszokott”. Még megvan az a kibaszott agyi táblázata, hogy „értékrend”…

 Megy a versengés, minden termék elakarja adni magát – de végül csak egyet fognak kiválasztani. És kinek nincs jó reklámja – az elmehet a picsába.

 Nevemből ítélve rendkívül pozitív és vidám természetű vagyok, így nem fogok boldog idézeteket beilleszteni ( két sorstársam most biztosan sír a képernyő előtt), hanem szimplán rátérek a tárgyra:
Alapból nagyon ritkán ismerek meg embereket.  Mind1 hogy ki hibája, mert nem számít. Kicsit félve írom ezeket a sorokat, amilyen paranoiás vagyok az forog a fejemben hogy ez egyszer kiderül, megtudják és ki lesz ráncigálva a belem. Mondjuk ezt úgy írom mintha olyan szörnyű dolgot tettem volna.. nem csináltam semmit. Azért jó ez a blog mert egyfajta motivációt ad arra az esetre ha tényleg nem történik semmi. Ennyi és nem több.

 Megint elkalandoztam.. szóval: Ritka. Azonban, az elmúlt 1-2 hétben összejöttem 2 találkozás erejéig egy csapattal, jót tett nekem. Már magától a ténytől jobban érzem magam, hogy új emberek közt voltam, és nem (mindegyik) rugdos el a francba. Van akinek először szimpatikus voltam de már közömbös, van akivel nem beszéltem – ez nem is fontos. Lényeg hogy próbálok egyre többet beszélni, és visszafojtani a hirtelen rám törő SZARKEDVET amivel egyszerűen nem tudok mit tenni.

De a címre utalva: A csapatból (is meg nem is) vannak, akikkel normálisabban is elbeszélgettem.  Természetesen mindre úgy néztem először mint potenciális barátnőre, amit valljuk be hogy hiba. Legalábbis az én esetemben.. napjaim fénypontja az „álmodozás”, mikor nézek magam elé valamilyen zenére akár 1 órán keresztül, és jár az agyam. Nah hát ez megvolt most is.. Sorstársak! Hogy kik voltak ők? Nem tudjátok meg :D Civilek, akik esetleg 20 év múlva archívumból egy zombiapokalipszis után idevergődtetek? Titeket üdvözöllek.

 ( az elkövetkezendő pár sort a későbbiekben fogom részletezni)

Olyan Tripla Friendzone-ban vagyok hogy beszarás. Már ha lehet ennek nevezni.. Ezek közül az egyik illető hozzám se szól, nevezzük őt Windows98SE-nek. Csak én vergődök, tulajdonképpen szarabb érzés mint a homályos üresség.  Teljesen alaptalanok a gondolataim, érzéseim, és feleslegesek. Az egyetlen dolog amiért gondoltam rá, mert nem volt más lehetőségem.  Bár lehet ennél többről van szó.. sőt.

A második friendzone dolog ígéretesen kezdődött, de valahogy belefolyt a felszínességbe. Nevezzük őt a továbbiakban Mákostésztának, nehogy már valaki felismerje itt. Aranyos, kedvelem, de valójában azt sem tudom ki ő, ő pedig barátként tekint rám, vagy még annak se. Korai ez még.

 A harmadik igazából nem friendzone mert nem gondolkodom az ügyön, csak a 3 hangzatosabb mint a kettő ( nalátod baszod a kurva reklám) , nevezzük őt Ferihegyirepülőtérnek, jó az. Vele még találkozok 2 percre a napokban. Úgy külön.

 Korai dolgok még, és kiforratlanok.  És hogy minek írom le nektek barátaim? Mert még ÍGY IS több dolog történt velem két héten belül, mint az elmúlt 1 évben!

Az egyetlen dolog ami motivál.

U.i: Kipróbáltam a facebookos felvevős dolgot. A legszimpatikusabb, legnormálisabbnak tűnő lány vissza se jelölt. Höblöblöblöblöblöblöblöblőőő..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.