Hogy szakadna rá(m) egy istállónyi kikericses fos! Egyszerűen... mi ez? MIEZ? MI EZZZ???
Következő sorok értelmet nyert értelmetlenségről fognak szólni, sorstársaim... nem.. ne kattintsatok a továbbra, mert nincs TOVÁBB!

Komolyan úgy érzem, hogy ha letudnám szarni a saját fejem megtenném, mert egy kis kakkanattal a fejemen királyabb lennék mint alapból. Egyszerűen nem tudom felfogni mi a franc vagyok én... Korábban sokszor említettem hogy ritkán beszélgetek, ezt próbálom orvosolni - a helyzetek itt-ott összejönnek, dehát amit produkálok az valami GYALÁZAT.

Mielőtt odaérek jól vagyok - beszéd közben feszengek mint egy remegő kocsonyás TÜDŐLEBENY - majd távozás után ismét felszabadultan ugornak elő a gondolatok, és hogy mit csináltam volna szívesen a beszélgetés közben. Emberek, gáz vagyok, iszonyat gáz, rosszabb mint a hat hétig érlelt borzasztó babos fing. Mi a f***ért nem viselkedem úgy egy beszélgetésben,mint amilyen vagyok? És még csak meg sem akarom játszani magam.. Tudjátok mihez tudnám hasonlítani azt a hámozott molyhányadékot akivé válok? A Random emberekhez. (Ti tudjátok, de leírom - Random ember: Olyan személy, aki mindig véletlenszerűen bukkan fel, a kinézete itt-ott igénytelen ( pl pörköltszaftos póló), és a személyisége is olyan... semmilyen. Van, beszól, és nem látható rajta hogy gondolkodik, mert hülyeséget beszél és idegesítő -de mégis jól érzi magát - tegyük hozzá, mert nem az elveszett lelkekre gondolok most) A pörköltszaftos pólón kívül, nem voltam jobb. Lehet hogy én is egy random ember vagyok, de mivel kibaszott a sors velem és az egész családdal  értelmes gondolkodásmódot nyertem, s ezáltal van egy normális, és egy ilyen ratyi személyiségem?

De az isten szerelmére, ha létezik egyáltalán isten - olyan embereket dobott le mellém akik FULL normálisak. Olyanok mint én, vagy bárki más.. Kérdés, ha ilyen normális, aranyos emberekkel nem tudok mit kezdeni akkor mégis kikkel? Menjek el parasztgazdálkodni és fűzzek be egy tehenet? Azt rágcsáljam a fülét?

Még ha nem is utálnak meg, ezzel a "produkcióval" elmehetnék varázsolni. De csak olyan helyre ahol mindenki száraz semmit akar. Olyan szinten kínos vagyok, hogy félelmetes... komolyan sorstársaim, ha lesz még ilyen (simán lemenni, beszélgetni) valakivel, benyomom a telefonomon a hangrögzítőt, és hallgassátok mit produkálok: a hígfosás rettenetes szörcsögését fogjátok hallani hangszálaimon keresztül, és....ÁÁÁÁ.

kiakadtam.

És az a durva, hogy most hogy egyedül írom ezt a vackerájt, teljesen normálisnak érzem magam. Úgy gondolok az eseményre, mintha mást néztem volna aki balfaszkodik, én meg nevettem volna rajta hogy milyen gyökér. Rövidtávon ezekkel a lemenetelekkel, rontok a helyzetemen.. ha nem fejlődök sehova ( jó oké, nem sűrű az ilyen alkalom ) akkor elrugdoshatom magam a koporsómig mert életképtelen vagyok, azért meg nem akarok élni hogy lakjak. Ha hosszútávon ez nem fog fejlődni, elérem azt hogy legyek egy ember akinek 15 emberrel több ismerőse van facebookon és je. Hiába vagyok az átlaghoz képest SZEMÉLYISÉG (és ezt most mindenféle egoizmustól eltréve írom, nekem ilyenem nincs), szart nem érek vele ha nem tudom kamatoztatni és megismertetni másokkal.

Na most megyek és magzatpózban szorongok egy kicsit.

Ígértem egy beszámolót. Meg is kapjátok kedves olvasók, mindketten.
Elég érdekes társasággal mentem, ott volt a sofőr aki nem iszik másfél éve, így az úttal nem volt probléma,
egy srác akit ismerek és éli az ilyen helyeket, haverom aki a kiégésemet kellett volna gátolja, de helyette
összejött exével aznap este, így szárnysegéd power deleted. (Bazmeg. :D) Aztán egy rasztás-regis srác és egy metálos jellegű emberke, az utóbbi kettő
hasonló helyzetben volt mint én: "Iszok oszt biztosan élvezni fogom.Vagy nem. Igyunk."
Kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után bementünk a helyre, ahol a szekus csávó rápillantva a személyimre
megkérdezte hogy mennyit fogytam. Aznap este először és utoljára éreztem magam királynak. :D
Odabent már voltak jó páran,táncoltak, ültek feszítettek a divathuszárok, a csajok meg kifejezetten jófélék voltak.
Amit először észrevettem -és most röhögjetek ki- hogy kibaszott módon sok volt a lépcső. Össze-vissza. Elszórva, szükségtelenül megtörve a megnyugtató sík terep biztonságát. Simán ki
lehet szúrni ki jár ott először, mert én mire eljutottam a kerthelyiségig, vagy háromszor estem el majdnem.
Rohadjon meg a tervező ott ahol van. Bent még ittam kicsit, majdnem ötszáz volt a sör, de legalább kevés.
Gondoltam megyek a többiek után, bementünk táncolni. Ott derült ki számomra hogy ez bizony dubstep pajtatánc, arra
lehet headbangelni, azt tettem. Elmarhultunk, szétváltunk, kóvályogtunk, ahogy ez általában lenni szokott.
A csajozós része a dolognak számomra gyér volt, mert bár nem éreztem magam annyira idegennek ebben a közegben, mint
előre elképzeltem, nehéz a dolog. Odaültem egy-kettő mellé, de mielőtt bármit mondhattam volna, eltűntek, bementek,
ilyesmi. Aztán volt olyan hogy egy ócska szar dumával próbálkoztam, miszerint: "Szia, bent van exem és féltékennyé
kéne tenni, tudsz segíteni?" Jólvan, na, ittam, na. Na.
És ez elsőre úgy tűnt be is válik, bementem a csajjal, táncoltunk, folyton kérdezgette hogy melyik az exem, én
meg random rámutattam egy csajra, de még csak tapi, ne adj isten smár sem lett belőle, ott lettem hagyva. Nem meglepő.
Részegen nemlétező sármom apró szikrája is el szokott tűnni, a tükör igazolt amikor az este folyamán ellátogattam
a wc-be párszor. Túl sokat hugyozok, ha ledobnának Afrikába, megszűnne a szárazság.
Aztán összefutottam egy ismerős csajjal, akivel kicsit dumáltam, mondta hogy haverjaival jött. A haverjai ilyen
kockás inges nyúlgerinc kis pöccsenetek voltak, ismeritek ezt a típust. Amúgy mióta ilyen menő a kockás ing?
Már jojózott a szemem, annyi emberen volt. Na de a csajnak a nyúlgerincek hoztak valamit, amit jóízűen felszippantott.
Mondom bazmeg, ki sem néztem belőle. El is sétáltam.
Egyébként a belső társadalom elrendezkedése nem is annyira különbözik attól amit máshol láttam.
A tömeg 60%-a ugyanolyan mint én: Valami kölök aki járkál, nem találja a helyét, nem is fogja, ott van, semmi említésre
méltó sem történik vele bent, a végén hazamegy, és kész. De előtte az utolsó órát maga elé nézve ülve tölti, várva hogy a többiek is kiégjenek és indulhassanak. Aztán vannak a barátnőikkel érkezett csajok, ők nem is akarják magukat felszedetni,
kivéve ha nagyon bejön nekik a srác. Meg vannak a nagyon jó nők, ők kannal vannak, olyan buzis fajtával.
Nem bántam meg hogy elmentem oda, a pénz amit kibasztam az egészre nem érte meg de gazdagabb lettem egy újabb
szelettel a világból és kicsit szomorúan, de bölcsebben állíthatom ezt:
Ugyanaz a szar van mindenhol. Pont.
Nem egy ilyen helyen fogok magamnak csajt találni, barátnőt meg végképp nem, nem az én világom, nem kívánok újra oda, vagy
hasonszőrű objektumba menni, de most már kicsit több alappal tarthatom magam lehangoló elméleteimhez.
Át kell gondolnom hogyan akarok és mit. na jó, a "mit"-et tudom, inkább a "hogyan"-t duplázom meg. Lehet még ennél jobb is, mert még az ősidőkben volt. Csak éljek addig.
Majd szólok ha tudom a választ.

Szóval igen. Egyik haverom fél éve könyörög hogy ugyan menjek velük a villogó hokiba, ahol vérzik a fülem.
Úgy döntöttem, hogy egy alkalomba nem halok bele. Maximum nem otthon rohadok vagy meccset nézek a haverokkal, ami nem nagy baj
mert 1 perc focitól kiégek. Lényegében viszolygok a helyzettől, de kellően illumináltan talán el tudok vegyülni az
orkok, trollok és más csodásan ocsmány lények között. (Hátha lesz köztük tündér, ami remélhetően nem azért néz ki annak mert a fény szárny alakban szűrődik át a szememet borító hányáson.) Az biztos, hogy alkoholmentes vérárammal megkísérelném felrobbantani
magamat, úgyhogy kicsit le kell aljasodnom.  Annyi talán pozitívum, hogy a haver aki nyúzott hogy jöjjek nem fogja hagyni hogy kiégjek, tán még megfelelő
szárnysegéd hátteret is biztosít. Tehát nagy vonalakban összefoglalva nőzni megyek, ennyi motivál. Ha szar lesz, akkor meg
még hitelesebben tudom majd szidni ezt a dimenziót. Holnap élménybeszámolót tartok, másnap pedig metál koncert  ahol
szintén lesznek lehetőségek. Hogy mekkorák, arról fogalmam sincs.
Változatos hétvége lesz, az biztos.

Ja igen, a csaj akire ráírtam azt válaszolta hogy nyári szünetben találkozhatunk ami nagyjából a jövő héten fog bekövetkezni.
Kicsit nyitok mindenfelé, aztán meglátjuk, csak nyerek vele, mert a sok külvilági elfoglaltság miatt több ideig fog tartani a Game Of Thrones második évada. :D

 Kedves Sorstársaim, és Mindenki, aki olvassa ezt a csodát! Az utóbbi időszakot megpróbáltam, egy nőnemű példány becserkészésével tölteni, egyenlőre facebookon. Az eredmény a teljes visszautasítás, és a vissza se írok, mert fasz vagy attitűd, aminek most hú de nem annyira örülök, mert legalább elküldhetett volna a halálfaszára, az egyszerűbb lett volna.

 Nem akarok hosszantartó társadalom kritikákba bonyolódni, a saját kis véleményem megvan a világról, amit hosszú lenne ide leírni, de egyetlen mondatban összefoglalható, ömlengő és társadalom építő mondatcsokor helyett. A mai világ elbutult! Ezt nem feltétlen arra értem, hogy valaki nem tud összeadni kettő darab számot, én itt most erkölcsi és morális értelemben vett butaságról beszélek. Lenézik egymást az emberek, pusztán külső alapján ítélnek,  és a külső mögötti értékekre mindenki szarik( hogy az alant felszólalt  sorstársamat idézzem” mert jó a csomagolás”).

 Az ismételt csalódások miatt, maximálisan elvesztettem mindenfajta hitemet az emberekben. Nem vagyok tucattermék, kilógok a sorból, pusztán azért, mert nem a mai kor szerintem mélyen elbaszott divatvilágában élek. Tudjátok csőnadrág,fuck the world feliratú póló, fullcap, gördeszka stb. És ez bizony elég szomorú.

 Nem akartam hosszú bejegyzést írni. Majd ha nagyon ki leszek bukva. Uff!

Sziasztok. LifeisKillingme vagyok, és ez az első olyan bejegyzésem, ami a téma gyakorlati részével foglalkozik. Elmúlt heteimben, hónapjaimban, éveimben, szart se csináltam. Elfoglalt az hogy gyűlölöm magam, hogy gyűlölök mindent, elfoglalt hogy nem merek megszólalni, mert attól félek hogy mindenki megutál. Féltem élni, féltem ránézni valakire, féltem mosolyogni.  Néztem a padlót, s néha benyögtem valami vicceset – én vagyok a „vicces  srác”

Természetesen ezek még mindig megvannak, de az utóbbi két hétben próbálkoztam ezen változtatni. Talán jó úton haladok, nem tudom – de pl a hirtelen rám jövő rosszkedvvel csinálnom kell valamit, mert ez így nem működik. Na majd később! Katt a továbbra!

Írásomnak sok értelme nem lesz, de mivel két sorstársam úgyis elolvassa, nekem meg írni van kedvem, nem látom akadályát hogy ne tegyem rá ujjam a billentyűzet névre keresztelt objektumra. Kattintsatok a továbbra!

Sziasztok!

Én vagyok a "harmadik" :) A blog célját nem kell ecsetelnem, előttem már leírta HolyShit – de gondoltam írok pár szót magamról ha már itt vagyok.

Alapvető célom nekem is a nőszerzés, a normális „fajtából”. Nincsenek elvárásaim ( ez nem azt jelenti hogy egy budikefével is összejönnék )

Természetesen én is olyan srác vagyok aki már élt egyszer (réges rég, egy messzi messzi galaxisban)  rózsaszínfelhők között, és megtudta milyen egy normális nővel boldognak lenni ( szinte már sablonnak hangzik ha megjegyzem, csúf vége lett ) de én nem várom ugyanezt vissza.  Fájdalmas lenne egy régmúlt halott emléket keresni időről időre – de ha kialakul, akkor kedves egészségemre.

Lánykeresési akaratomat megnehezíti egy szörnyű „emberfóbia” ami röviden annyit tesz, hogy ha számomra ismeretlen emberrel kell beszélnem, vagy bármilyen kontaktust létesítenem, elkezdek remegni(stb). A nonverbális kommunikációm gyötrelmes, és ez a beszédkészségemre is kihat.  Ezt nem fejtem ki bővebben, lényeg hogy dolgozom az ügyön – és próbálok egyre többet az emberek szemébe nézni.

Személyiségem alapból „mosolyognék, ha mernék” típus, a halál gondolata kb annyira jelent szorongást mintha le kellene mennem kenyérért a kisboltba, de nem lenne hozzá kedvem. Talán túl komolynak tűnök eme sorokban, s noha sok remegős szorongós bef*sós kaland vár rám – alig várom!

Jó estét!
A szortírozás egyszerűbben ment mint gondoltam. Négy nevet írtam fel, ezek pedig úgy kerültek feljegyzésre, hogy
haverok fészbukon összevissza nézegettek csajokat és nagyjából mindnél azonnal kérdeztem a nevét és hogy hun lakik. ( Ejj de kétségbeesetten pinahiányosan tűnhettem :D)
Nos, a nevet néha megkaptam, ezeket írtam össze telefonra.
Miután hazaértem ma délután napi kötelező fizetett semmitevésemből Suttyófölde szívéből, nekiláttam ebéd közben áttanulmányozni
a hölgyeket ( meg ugye a tőgyeket, hhhááh!). Négyből kettő nem is helyi, így nem jöhetnek szóba. Maradt kettő.
Az egyik borítóképe már biztató volt, mert egy remek zenekart ábrázolt, de foglalt. A csaj. Nem a zenekar. Lehet az is.
De azt meg leszarom. Nincs köztük nő és amerikai.
Szóval maradt egy. Na mondom micsoda kezdés, nézzük.
Hívjuk a nőegyedet mondjuk öö.. sehogy. Ha összejön bármi, majd akkor gondolkozok hülye kamuneveken. Nincs nekem erre id.. Kedvem.

Kezdjük a kültakaróval: (Igen, én mocsok, ezzel kezdem, fujj. Aki azt mondja hogy a külső egyáltalán nem számít az hazudik.)
Pöppet sovány, de egész jól néz ki. Alacsonynak tűnik, ami nem probléma, én sem vagyok egy zsiráf gólyalábakon.
Arcra szép, nem tűnik segg hülyének ami remek. Mert egyre divatosabb annak tűnni.
Utána vessünk pár pillantást a bemutatkozására, meg a többire:
Paulo Coelho idézettel indít ami körbejárja az életet. Álmokról, hősökről, a megbocsátásról meg a többi Paulo Coelho-féle
lélekcuccról. Bírom az öreget, két könyvét anno. meghallgattam hangoskönyvben egy nyári meló alkalmával.
Bölcs és nem ítélkezik, inkább nyugodtan tanít és rá szeretne vezetni egy helyes életszemléletre.
Az idézet mint bemutatkozás két okból lehet kint a csajnak. Vagy így látja a dolgokat, tehát érti miről szól, képet ad róla. Egyetért.
(S itt jön be a fészbukos elemzés veszélye) Vagy csak bemásolta, mert manapság kibaszott nagy trend lett bölcsnek tűnni.
Az "idézetek" pont alatt van minden szintén az álmoktól kezdve az élet élvezetén át a humoros "Gyere a sötét oldalra, van sütink."-ig.
Ebből szintén az jöhet le, hogy nem egy bunkó picsa aki csípőből küld el a halál faszára.
Tovább. Hobbik: Olvas, vazze! Ritkaság, becsülendő. Rajzol, nagyon jó. Plusz ezek nem azon hobbik, amik népszerűek a felszínes picsáknál.
Remélem azért szereti ezeket a dolgokat, mert kicsit magányos. Az soha sem baj, a magányos lányok kedvesebbek, van idejük és terük jófejjé
torzulni. (cáfolj meg :D)
Zenei ízlés terén mindenevő, van itt Alvintól kezdve Rihannáig minden. Nem is olyan fontos ez, csak inkább az előbbi előadó szövegeit
fogadja meg főleg.
Ahogy lejjebb görgetem a timelinet -Ami egy szar, bár jelen pillanatban hasznos mert- látom hogy 7 hónapja kapcsolatban volt.
Hogy ez jelen pillanatban is tart-e? Tény hogy most nincs kitéve neki hogy milyen státuszban van, egy darab szerelmes izé sincs
az üzenőfalán, csak sok barátnős értelmetlenség, (Ez az egyedülálló csajokra jellemző amúgy, telibebasszák egymás oldalát fossal, egyem a szívüket)
szóval ki fog derülni, de reménykedek, mert ha mégis foglalt kereshetek másikat, ez meg így a fércbuk alapján egész szimpatikus.
Egyelőre bejelölöm, ha visszaigazol, az jó. Tán még ismer is látásból, mert egy suliba jártunk tavaly, csak én tragikusan elballagtam.
Remélt ismerőssé válásom után pedig elkezdek vele kommunikálni, s minél előbb élő találkozóra sarkallni. Chaten a kínos csend gáz, élőben jobban szereplek.
Mára ennyi, nem hanyagolhatom el a sorozatnéző szenzoraimat sem.


 

 Sziasztok!

én is egyike vagyok a Blogoló Hármaknak, én is ki fogom teregetni gyászos nőügyeimet, mert annyira szerencsétlen vagyok ilyen téren, hogy az már szinte komikus. Holy Shit említette, hogy teljes mértékben elege van "az úgyse fog összejönni hozzáállásból". Na mármost teljes mértékben egyet kell értenem drága sorstársammal, mert nekem is. Fél éve vergődök magányosan, és az akkori szakításom igencsak földhöz vágott. De! Azóta próbálkoztam tiszta lappal kezdeni, és próbálkoztam bizonyos nőnemű egyedeknél, amelyekből nem egy volt annyira szégyenteljes, hogy megéri majd ide leírnom, hogy legalább mások is röhögjenek rajta.

Magamról: hát ööö, félretéve a komolyabb hangvételt, nekem is elég érdekes humorom van, világnézetem pedig maximálisan egyedi, hiszen néha még én magam se értem, hogy miért szeretek/utálok bizonyos dolgokat,és miért utálom annyira a diszkót, és vele együtt az ott elhangzó muzsikákat, hogy körülbelül 10 másodperc után sikítva rohanok ki bármi ilyen szerepkörű létesítményből. Tudja a rák. Mostanra eljutottam arra a szintre a kiégésemen belül, hogy "az úgy sem fog sikerülni" hozzáállást kihajítom a konténerbe, az aljára gyalulom egy geológus kalapáccsal, felgyújtom, ráköpök és mindezek végén rászaratom a kutyámat. Átállok az " Egy lépést sem hátra" szovjet taktikára, amit sztálin bácsi(akit mélyen megvetek, mert egy rohadék volt, az összes rohadt diktátorral egyetembe) adott ki még a katonáknak '41-be. Ha megnyertek vele egy világháborút, igaz, hogy 20 millió emberáldozatot követelve, talán nekem is bejön.Talán. Mormoták.Manguzták. Pfujj. 

Befejeztem!:) Holnap már valami értelmesebbet is rittyentek. szép napot!

Üdvözlet minden idetévedt humanoidnak!
A következő sorokban el fogom magyarázni e blog jövőbeli és remélt tartalmát, valamint bemutatkozom.
A többiek meg majd bemutatják magukat, ha kedvük tartja.
Az alapsztorival kezdeném: Vagyunk mi hárman, különböző személyiséggel, célokkal, világnézettel, múlttal és jövővel.
Egy dologban viszont hasonlítunk: Nőt szeretnénk találni, de olyan normálisat. Tudom, most felhördül a nép zaja és
egyöntetűen kiáltják: "Há de olyan nincsen!" Hülyeség lenne azt mondani hogy rengeteg van, de az sem túl okos állítás
miszerint nincs. Maradjunk abban hogy van egy pár, csak bujkálnak előlünk.
Célunk megtalálni őket (a környéken, de erről kicsit később) és kontaktusba lépni velük, majd ha a lehetőség adott
akkor kapcsolatot létrehozni. Hogy milyet, az majd eldől.
Módszereink változóak lesznek, lehet hogy hármunk közül csak egyikünk tesz valamit a dolog érdekében, lehet hogy
mindannyian. A blog egyfajta motivációs alapot fog adni a siker vagy kudarcélmények megosztására, kielemzésére.
Hogy ki hogyan fogja ezt megvalósítani, az az ő dolga, a lényeg hogy leírja, persze nevek nélkül, azt sem fogjátok tudni
hogy melyik városban lakunk.
Tekintsük magunkat karaktereknek amiket irányírunk, ha már a kocka embertípus rétegét színesítjük. Próbáljunk elrugaszkodni a "mi van ha nem jön össze" és az "úgysem fog sikerülni semmi" klisékkel. Nekem személyszerint elegem van belőle.
Van egy skinünk, cselekvésgombjaink meg agyunk amivel ezeket irányítjuk, -ki mennyire- használjuk már kicsit!
A játéktér korlátozott, kisebb városban lakunk, ezért nehéz dolgunk lesz, nehezebb mintha nagyobb és érdekesebb mapot
kaptunk volna, de pont ezért vagyunk többen, kitaláljuk és mindent megteszünk a megvalósítás érdekében. Milyen szar lenne
a Vice City ha Tommy Vercetti nem mer kimenni az utcára mert fosik. Na valahogy így.
Aztán lesz ami lesz. Veszíteni maximum időt fogunk, de abból meg kibaszott sok van, nem?


És most magamról kicsit:
Elég nehéz, én sem ismerem magam igazán. Ezért inkább arról írok hogy a leendő célba vett női egyedek milyennek fognak
megismerni: Jó humorom lesz, az igazit kicsit vissza kell fognom, mert eléggé.. szélsőséges? Az.
Próbálok rendes lenni, de nem a borzalmasan feltűnően rendes szinten. Az túlzás. Célratörőbb leszek, mint eddig voltam.
Ezen dolgoznom kell, de ha beválik akkor megéri.
Ennyit rólam.
És ha már blog start, a tervezett program:
Gyűlölöm a diszkót, zaj van és parasztok, nem érzem jól magam így alapból kilőve. Kicsiny városunkban nincs olyan
igényes szórakozóhely ahol igazán jól lehetne nőzni, vagy csak nem tudok róla. Olyan helyre meg nem akarok menni ahol
lerí rólam a negativitás, fejlődnöm kell még ahhoz hogy el tudjam játszani hogy élvezem a borzalmas trüc-zenét és
a jakit minden mennyiségben. (jaki: olyan viselkedésforma, mely feltűnően gusztustalanul fennhéjázó, önelégült)
Ezért kihasználom hogy egy olyan korba születtem ahol majd' minden emberről van egy kivonat a neten, pontokba szedve,
egyfajta ponyva vázlatot adva az adott személyről, pontatlan és csak egy kéreg, de azért pár dolog leszűrhető
belőle. Facebook. Itt fogok kezdeni, találkozót kérek pár gyakorlatilag random kiválasztott lánytól, a többi pedig a
jövő, kiderül mi lesz.
Szeretek tervezni, ezért holnap írok egy posztot róluk, majd kapnak valami kódnevet, becenevet, kielemzem melyikkel
lenne érdemes kezdeni. Hétvégére pedig személyes kontakt szervezése a legszimpatikusabbal. Aztán ha azzal nem jön össze
megyek visszafele. Lehet hogy pont a legellenszenvesebb lesz a legnormálisabb.
Mára ennyi, szerkesztő(sors)társaim vagy én, de holnap jelentkezünk.